Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

Annától kapott legutóbbi levelemben megvillant egy igencsak nehéz kérdés:

Kivel szeretné megcsinálni a koncertet?

Legszívesebben belefogtam volna egy hosszú mesélésbe arról, kik segítenek az utamon, milyen befolyásos emberek állnak az ügyem mellett, de aztán rögtön kijózanodtam: ők nem tudnak mit kezdeni a nevekkel, hiszen nem itt élnek, nem ismerik az adott személyek erejét. Ők itt most egy olyan cégről szeretnének hallani, ami megfelelő biztosítékot jelent. Hogy ne kelljen Domsa Mihályra bízni magukat, mert róla végképp nem tudni semmit. Teljesen érthető.

Jelöltjeim voltak erre a szerepre, hát most sorra vettem őket. Ilyenkor jött jól, hogy hónapok óta ismerkedem a piaccal, volt sok lehetőség, de igazán egyik sem volt ütős. Úgy éreztem, most olyan név kell, aminek a megfelelő referenciái is megvannak. Hozott már világsztárokat Magyarországra.

A megoldás miatt rögtön felhívtam Kissgét, hiszen ő mindenkit ismer. Állati izgatott lett és nagyon örült a hírnek, aztán gyorsan felvázolta a megoldást: megpróbál összehozni egy koncertszervező irodával, a Broadway Ticket Hungary Kft.-vel. Gábor szerint az iroda egyik vezetője (Szabó András) igazi csupaszív pasas, aki tutira segít nekem, ha van rá módja. Emellett pedig vérprofi társaságról van szó. Számos világhírű előadónak szerveztek már koncertet az elmúlt években. Szóvál András nem csupán jófej, de hiteles is.

Másnap épp a 20 éves általános iskolai osztálytalálkozómra indultam, amikor az autóban ülve felhívtam Andrást. Néhány szó után megkérdezte, vajon oda tudnék-e menni hozzá, mondjuk éppen akkor. Óriási! Ez az én emberem, gondoltam, én is így intézem a dolgaimat.

Osztálytalálkozó ide vagy oda, gázt adtam, és 20 perc múlva már András, Jászai Mari téri irodájában csücsültem.

Először fürkésző tekintettel és vicces kérdésekkel próbálta kitalálni, mi a frászt is akarok én valójában. Aztán belemelegedtünk, nekem be nem állt a szám, András pedig egyre vidámabb lett. Majd elismerően csettintett, amikor megnézte a magyar és angol blogot, meg a Facebook oldalakat. Akkor rájött, hogy tényleg nyakig benne vagyok, és nagyon komolyan veszem, amit csinálok. Nagyon megtetszett neki a lelkesedésem. Felidézett egy régi emlékképet, amikor ő határozta el, hogy egyszer mindenáron szervez egy koncertet a Scorpionsnak, amit 2011-ben véghez is vitt Iron Maidennek. Most valóra vált az álma: idén június 3-án a Papp László Budapest Sportarénában csapnak a húrok közé. ( kiigazítás: Az Iron Maiden valóban koncertezik 3-án, de nem a Broadway Ticket Hungary szervezésében. András a Scorpionsról mesélt nekem. Ezúton kérek elnézést minden érintettől! Legfőképp Andrástól!). 

Szóval tudja, mi az az elszántság, így rögtön meglátta ezt az én szememben is.

Rengeteget mesélt nekem a koncertszervezéssel kapcsolatos nehézségekről és arról, hogy veszélyes vizeken evezek, amikor ennyire publikus módon igyekszem elhozni Larát egy koncertre. Szerinte simán lehet, hogy egyik-másik szervezőiroda lenyúlja az ötletem, mondván:

No nézd csak milyen ügyesen kikaparta nekünk a srác a gesztenyét.

Persze, hogy én is gondoltam már erre! Nem is egyszer. Én azonban hajthatatlan vagyok. Amikor Ádám először említette, hogy vezessek blogot, egyáltalán nem akartam. Később lehetőséget láttam benne, mára pedig az életem része lett. Imádom, hogy ilyen sokan vagytok, akiket ez érdekel, hogy ennyi erőt adtok, és így mellettem álltok! Úgy érzem, csak ezzel a nyitottsággal és őszinteséggel sikerülhet magamhoz csalogathatom ezt a fantasztikus énekesnőt. Ráléptem erre az útra és már semmi és senki sem tántorít el attól, hogy végig is járjam. Szóval az üzleti titkokat leszámítva minden érdemi lépést megosztok veletek.

Eldöntöttem, ha Lara igent mond Magyarországra, azt az igent csakis nekem mondhatja. Nincs egyéb lehetőség, és kész!

A két és fél órás beszélgetés végére egy határozott tenyérbecsapással kísérve András azt mondta, a sajátos együttműködés és szervezés miatt ugyan sok egyeztetnivalónk van még, de megcsinálja velem a koncertet. Éppen hatkor búcsúztunk el egymástól, szóval rendesen elkéstem az osztálytalálkozómról, de megérte.

Eszembe jutott, hogy mások azt a tanácsot adták korábban, hogy először az énekesnő menedzsmentjét keressem meg, ez legyen az első lépés. Képzelem, hogy néztem volna most kikerekedett szemekkel, üres kézzel és tökéletesen fogalmatlanul. Jól tettem tehát, hogy készültem erre a percre.

Gondolatban már meg is volt a válaszlevelem gerince, amire már csak felakasztgatom az elmúlt hónapok eredményeit.