Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

Mi ez az egész?
2015 jan. 17

Veni, Vidi, Vici! Ugyan nem hoztam haza Larát magammal, de nem is pont ez volt a közvetlen cél.

Két csodás nőszemély kíséretében kora reggel indultam a nagy találkozásra Pierre-el. Pannával kicsit nehezen kecmeregtünk ki az ágyból hajnali négykor, hogy elérjük a gépünket. Florával a reptéren találkoztunk és álmosságtól bágyadt szemeink csak akkor váltak teljesen éberré, amikor a gépre vezető lépcsőn állva csontig hasított belénk a fene tudja honnan jött jeges sarki szél. Kis híján ugyanis odafagytunk a gép mellé.

Az odaúton nem sikerült hárman egymás mellé ülnünk, mert az előttünk érkezők rendre egyedül foglaltak el egy hármas helyet, de legalább csendben tudtunk kicsit relaxálni az egyébként félelmetesen rázkódó repülés alatt.

A géppel Charlesroiba érkeztünk, ahonnan még busszal tovább kellett utaznunk Brüsszelbe. A reptérről kisétálva ugyancsak fagyosan metsző szél kísért minket a buszmegállóba, ahol vadul kerestünk a buszunkat, de sajnos csak egy fehér kisbuszt találtunk ott. A parkolóba érve egy erősen rosszarcú, zömök pasas az arcomba tolta a képét és megkérdezte tőlem:

Où allez-vous? Bruxelles? - Hová megy? Brüsszelbe?

Előre kifizetett transzferünk volt, és egyébként sem szívesen vágtam volna bele valami ismeretlen tarifájú fuvarba, ezért szépen lepattintottam a fickót. A 90-es években igen sokat koptattam a különféle budapesti diszkók táncparkettjét, ezért azonnal rávágtam az akkoriban trendi egyik egyslágeres együttes nevét:

Non, Merci.

Persze nem így írják és szerintem nem is így ejtik a nevüket, de nem baj.

Miután azonban vészesen közeledett az indulási időpont és az elképzelt, repülőgép színűre festett busz viszont sehol sem volt, odamentem az azóta is ott dekkoló fickóhoz és megkérdeztem, tudja-e hol lehet a buszunk?

Khmm... Ő volt a sofőrünk és végül az a fehér kisbusz vitt minket a városba, ami előtt már vagy tíz perce vacogtunk a hidegben.

Hamarosan végre megérkeztünk a fővárosba és gondoltam fogok egy taxit, ami elvisz minket Pierre-hez. Na ez volt még egy igen érdekes eset. Az első taxis, akit megkérdeztem azt mondta szívesen elvisz, csak arrébb áll kicsit. Egy ideig kullogtam mellette és időnként megpróbáltam kinyitni az araszoló taxi ajtaját, de újra és újra tovább ment. A lányok már röhögtek rajtam.

Úgy két másodperc múlva egy Pierre Richard fejű taxis kiordított nekem valami vad francia mondatot, amiről én szerettem volna azt hinni, hogy egyfajta felajánlkozás a fuvarra. Tévedtem. Arra volt kíváncsi, hová megyünk és mivel nem volt zsíros falat a túl közeli célpont, hangosan ordítozni kezdett Florával, aki igyekezett valahogy kinyitni a hátsó ajtót. Most már nem röhögtek a lányok. Én röhögtem.

Ezek hülyék, baszki!

Megérkezett egy harmadik taxi, akinek sofőrje már kicsit nyitottabbnak bizonyult. Lehúzta az ablakot és megkérdezte, hová mennénk. Mivel nem értette, megmutattam neki a telefonomba beírt címet. A bácsi elvette tőlem a telefonom, és jelentőségteljesen nézegette. Az előző élmények után úgy éreztem mindjárt elhajt a telefonommal együtt, de nem így történt. Meg hányta-vetette a fuvarral megkereshető pénz és a befektetett munka arányát, és kicsit szájhúzva ugyan, de végül beinvitált minket az autójába. Azt hiszem hatalmas hálát kellett volna éreznünk, de valahogy nem ment.

A helyszínre érve még volt egy kis időnk, ezért elkísértük Florát az egyik közelben lévő üzletbe, amit mindenképp meg akart látogatni. Kicsit csavarogtunk még, majd végül pontosan 11-kor ott álltunk Lara produkciós irodájának ajtaja előtt. Állati kíváncsi voltam.

Az irodába lépve kedves parolázással fogadott minket Pierre, aki valamiért épp úgy nézett ki, mit ahogy elképzeltem. Egy barátságos tekintetű őszülő fickó, a nyugati országokban sztenderddé vált fiatalosan elegáns öltözékben.

Innentől azonban sajnos kevésbé leszek szószátyár, mert Pierre nyomatékosan megkért, a megbeszélésen elhangzottak maradjanak közöttünk és semmiképpen se tegyem közzé itt a blogon.

Szóval aztán hazajöttünk és lefeküdtünk aludni.

Na jó! Azért ennél kicsit többet is elárulhatok.

Pierre minden bizonnyal sejtette, hogy talán a legnehezebb dolgom a beszélgetés elkezdése volt, ezért inkább elkezdte ő. Rengeteget mesélt nekem a koncertjeik szervezésének sarokpontjairól, és az egész ügy felépítéséről. A pénzről, a felelősségről, az eddigi koncertekről, és a tervezettekről is. Rengeteg dologra választ kaptam, amikkel kapcsolatban eddig csak találgatni tudtam.

A lényeg viszont azt hiszem publikus lehet:

Pierre kedveli, amit csinálok, és támogat a dologban. Utat mutatott nekem a megvalósíthatóság felé, és kézen fogott, hogy el is érjem a célom. Persze még sokmindenen múlik, de ha a feltételeket teljesítem, rajta már nem.

A beszélgetést Flora fordította franciára és franciáról, amiért ezúton is szeretném kifejezni hálámat neki. Kösz Flora!

A megbeszélés végén én is megszólaltam angolul és a napirendi ponton túl egy kicsit eldumáltam Pierre-el. A legutóbbi virágos próbálkozásomból okulva most egy doboz Szamos bonbont vittem Larának, amit Pierre eljuttat hozzá.

szamos4.jpg

Itt megragadtam az alkalmat, hogy rákérdezzek a kérdésre, ami már régóta feszít engem:

Lara tud a kezdeményezésemről? A válasz: Igen!

Ezzel és még néhány érdekes történettel zártuk a felétől egyébként egészen belazult több, mint másfél órás beszélgetést.

A találkozó után ettünk egy finomat, majd egy több órás séta után hazafelé vettük az irányt. Hazafelé már egymás mellett utaztunk, de olyan fáradtak voltunk, hogy mindhárman félig már aludtunk. Fáradtság ide vagy oda, megérte az út, mert elértem amiért jöttem.

Hatalmas mérföldkövet hagytam a hátam mögött, és a szervezkedésem új fázisba lépett. Baromi jól érzem magam!

komment

Segíts egy like-kal. Sokat jelent!

Kommentek

A bejegyzés trackback címe:

https://larafabianbudapesten.blog.hu/api/trackback/id/tr557082543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.


A blog angol nyelven is!

A koncert szervezését követheted angol nyelven is itt. Lájkold az angol blog Facebook oldalát, ezzel is segíted a koncert létrejöttét.

Ismerd meg Larát!

Kevesen ismerik Magyarországon ezt a kivételes énekesnőt. Itt találsz róla néhány érdekességeket.

 

süti beállítások módosítása