Végre!
Két éve próbálok nektek bejelenteni valamit, azon kívül, hogy küzdök. Két éve olvashatjátok egy koncertszervezés minden részletét, azt, kik segítettek nekem és hogyan akkor, amikor úgy tűnt, nem is jöhet össze a koncert. Két éve várok erre a percre.
Pontosabban a csütörtöki napra, amikor már szabaddá válik az út, elgördül minden akadály, és tényleg elérhet a küzdelem egy új szakaszba. Egy örömtelibb szakaszba.
Két éve feszítem szét a határaim, hogy megvalósítsak valamit, ami mesze túlmutat minden eddigi ismeretemen. Ennyi idő alatt többször is éreztem azt, hogy a lelkesedésemmel hegyeket mozdíthatok meg, meg sokszor mondogattam magamnak azt a szomorú gondolatot is, amit senki nem mondogat magának szívesen:
Ugyan mit is képzeltél magadról pajtás?
Varga Laci, Tóth Gergő és én is sokat dolgoztunk az elmúlt hetekben, hogy eljussunk erre a nagyon nagyon várt pontra. A pontra, amikor elindíthatjuk a viszaszámlálást.
Csütörtökön, pontban 15:00-kor írok valamit ide a kis blogomra, aminek azt hiszem örülni fogtok. A nálam higgadtabb és kevésbé elfogult hozzáértők tanácsát és instrukcióit követve, most még nem árulhatok el semmit, de meglátjátok érdemes lesz várni a dologra! Addig is nézzétek gyakran a blogot, fog frissülni még itt a finisben:)
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.