Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

Két és fél év hajsza, és küzdelem zárult kedd este a Papp László Sportarénában. Sikerült Lara Fabiant Budapestre hoznom, hogy megmutathassam a hazai érzékeny füleknek, mi hiányzott a zenei életünkből. Nem volt kis feladat, de megérte! Nagyon!

Lara és csapata hetfőn délután megérkezett Budapestre. Laci, Gergő és én a szállodában fogadtuk őket, ahol egy kis fennforgás miatt volt időnk beszélgetni Lara új menedzserével (Matt) és asszisztensével (Anna). Lara csak egy gyors hello erejéig volt jelen, aztán eltűnt. Fárasztó útja volt. Matt és Anna viszont sokat voltak velünk, így aztán tudtunk egy kicsit nyugisan beszélgetni. Ez volt az első olyan beszélgetés, amiből kiderült számomra, mit is gondol Lara és a menedzsment az én kis kapálózásomról. Nagyon jól esett amikor Matt kiemelte az ügyben végzett munkám jelentőségét és miközben ezt ecsetelte megragadta a kezem és nagyon megköszönte nekem.

Később aztán Lara szobájában többen összejöttünk. Lara pont olyan kedves és igazi, mint amilyennek azt a videókon keresztül gondoltuk róla. Mindenféle felesleges sallangtól és mesterkéltségtől mentesen, őszintén és nyíltan viselkedett mindenkivel. Minket (Gergőt, Lacit, és engem) is éppolyan közvetlenséggel kezelt, épp úgy beszélt hozzánk, mint a saját kollégáihoz, barátaihoz. Csak persze nem franciául. Folyamatosan mosolygott, kedves és vidám volt. Mindennek örült és minden tetszett neki. Igazán a szépet látta és kereste mindenben. Kifaggatott az ablakból látható nevezetességek kapcsán, és nagyon tetszett neki amit látott. Ha jól tudom aznap este kicsit körül is nézett a városban.

Beszélgettünk egy kicsit és elmondta, hallott róla, hogy én vagyok aki ezt a koncertet megálmodtam. Olyan zavarba jöttem, hogy azt bírtam erre mondani:

Nem tudom miért.

Amint elhagyta a számat ezt a rendkívül átgondolt mondat, rögtön visszakozni akartam volna, mert rájöttem mit is sikerült kimondanom. Mielőtt azonban kimagyarázhattam volna magam, ő ezen nagyot vigyorgott és azt mondta:

Remélem holnap este megmutathatom neked, miért!

Állatira meg akartam magyarázni a dolgot, de Lara két kézzel nagyon megszorítva a kezem szívből megköszönte nekem, hogy ennyit harcoltam érte, hogy elhoztam Budapestre. Értette, mit akarok neki angolul elhebegni. Nem kellett magyarázkodnom. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elbúcsúztunk és hagytuk pihenni.

Kedd este aztán elérkeztünk a várva-várt pillanathoz. Lara Fabian koncert Budapesten! Sokan kérdezték, hogy izgulok-e már? Nem izgultam. Valahogy olyan magától értetődő volt minden. Lara itt van, a koncert meg lesz. Laciéknak köszönhetően a szervezés szakmai része nem nyomasztott, márpedig az utolsó fázisban ezügyben kellett csak dolgozni. Az pedig teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a koncert fantasztikus lesz.

Miközben a küzdőtér felé tartottam, a jegyemet bámulva eszembe jutott, mennyit agyaltunk Ádámmal azon, hogy nézzen ki a jegy, amit végül egy magányos mikrofon mellett a blog fejlécébe tettünk. Kifejezve az ürességet, hogy nem tudom mikor, hol és azt sem, hogy egyáltalán lesz-e koncert Budapesten. A szememben ezzel az emlékkel kábán bámultam a kezemben ezt itt:

Rájöttem, hogy menniyre megfoghatatlan volt még számomra is a saját kezdeményezésem. Hogy valójában nem is tudtam, mit csinálok. Nem is mertem nagyon gondolkodni rajta, mert még rájöttem volna, hogy egy hülyeség az egész. Csak lépkedtem előre egy tök sötét alagútban, ahol időnként valaki megfogta a kezem és azt mondta: Arra menj! De arra is tök sötét volt. Csak mentem és mentem. Most pedig hirtelen itt találtam magam annak az eseménynek a helyszínén, amit megálmodtam a sötétben.

Odabent helyet foglaltam, és amikor a kukac módjára izgő-mozgó kislányom is végre elhelyezkedett az ölemben, kicsit rácsodálkoztam a helyszínre. A tömeg megdöbbentő volt. Szinte teljesen telt ház volt. Rengeteg ember ült az Arénában csupaszín zsibongó tömgbe olvadva.

Végre elkezdődött a koncert és igen, Lara megmutatta miért is csináltam ezt az egészet.

Tök jó volt! Szerettem a dalokat az új albumról. Nagyon jó volt az "Elle danse" és az "Envie d'en rire". Meghatóan búgott a "S'il ne reste qu'un amie" és a "L'oubli". Ezekben a dalokban meg is kaptuk a Larára annyira jellemző hatalmas átérzést is. Az "I will love again"-nel azt is megmutatta, hogy melyik dalát halhattuk a rádióban még mi magyarok is. A kis szertelen ABBA válogatás is vicces volt. És az új dalok mellett felcsendült egy-két felejthetetlen alkotás is, mint például az "Immortelle", a J'y crois encore" és a " Tu es mon autre" is. Láthattuk, hogy Lara milyen sokoldalú és nagyszerű előadó!

Sokan írtátok, hogy hiányzott ez vagy az a kedvenc szám, és igazatok van! Nekem is hiányzott. De Lara elég régóta muzsikál ahhoz, hogy ne tudja előadni az összes csodálatos dalát egyetlen koncerten. Ezen túlmenően pedig Budapest az új album turnéjának egyik állomása volt. De ne aggódjatok! Én is akarom hallani, Laci és Gergő is akarja hallani és ami a legfontosabb, hogy Lara is szeretné elénekelni nekünk azokat a csodás dalokat! 

A koncert után aztán bementem a backstage-be, hogy adhassak Larának egy virágot és megköszönjem neki, hogy itt volt. Most már nem vettem fél vállról a virág kérdést. Nem volt kedvem úgy járni, mint legutóbb Prágában. Egy szép csokrot szereztem, amivel már nem volt akkora blama megjelenni, de persze vagyok akkora marha, hogy amikor átadtam, a papírt nem vettem le róla.

Készült rólunk néhány kép, míg próbáltam beszélni vele egy kicsit. De olyan sok mondat várakozott már két és fél éve odabent, hogy az érvényesülésért egymással küzdve végül szinte minden mondatom és kérdésem bennrekedt. Néhány sablonos apróságon kívül mást nem hallattam. Nagy volt ott a forgatag is. Örömmel beszélgettem volna vele órákig, de késő este volt már és biztosan fáradt volt a koncert után.

Talán egyszer lesz majd alkalmam nyugodt körülmények között jót beszélgetni vele!

Elbúcsúztam és szépen hazamentem. Furcsállottam, hogy miért nem újjongok és hol marad a kitörő örömordításom, de mint sokminden más, ez is máshogy és máshol ért, mint gondoltam.

Otthon az ágyamban fekve tódult be a sok érzés, hang, illat és tapintás az elmémbe. Egyszer csak alakot öltött és tisztán láthatóvá, tapinthatóvá vált minden. Felfogtam mit is jelentett mindez és lecsavarhatatlan vigyor kanyarodott az arcomra. Hirtelen elragadott a melegség és a mámor. Némán és mégis világba üvöltve kiáltottam magamban:

Istenem! Hát sikerült! És jaj, milyen jó volt!

Nektek köszönhetem, hogy sikerült. Nektek, akik olvastatok, drukkoltatok és lelkesítettetek engem. A koncert óta folyamatosan írtok és köszönitek meg, amit tettem, de valójban a ti érdemetek! Nélkületek semmi sem lett volna ebből.

Fantasztikus olvasni a szinte másodpercenként érkező rengeteg üzenetet. Nagyon jó, hogy így örültök velem! Ezek mellett korábban sokan kerestetek meg a felajánlásaitokkal is. Tök jó ezeket is olvasni és bár én mindre rögtön válaszoltam is volna, de baromi sok jött egyszerre :) Ott vannak továbbá azok a kedves segítséget felajánlók is, akik már akkor biztosítottak a támogatásukról, amikor még semmi sem volt biztos. Szépen át kell vizsgálnom az összes beérkezett levelet és üzenetet, nehogy valakit is kihagyjak. Ezúton kérlek titeket, meg ne haragudjatok, ha ez mégis megtörténne egyikőtökkel! Küldjetek nekem újra levelet kérlek, mert nagyon sok idő eltelt az első poszt óta és már akkor is sokan írtatok nekem!

A nagy bejelentéssel kapcsolatos bejegyzésemet több, mint 266.000 ember látta a hírfolyamában. Közel 1400 megosztás mellett, 8400-an olvastátok el, és összesen 6193 alkalommal nyomtátok meg “like” gombot! Igen, jól írtam a számokat. Ez egyszerűen elképesztő! Tudtam, hogy sokan megszerettétek a történetemet és azt is, hogy sokan szeretitek Larát, de azt nem gondoltam, hogy ennyien kifejezitek a tetszéseteket és köszönetet mondotok nekem ezért.

Most én jövök:

Köszönöm nektek, sok ezer követőmnek, akik olvassátok ezt a blogot és ilyen sok jót írtok nekem! Köszönöm a támogatásotokat a bizalmatokat és azt, hogy ennyire hittetek bennem! A legjobb pedig, hogy ennyire örültök velem.

Ádám barátomnak már megköszöntem, de megteszem újra: Köszönöm, hogy olyan kitartóan javítgattad a hitvány kis írásaimat és úgy odatetted magad azért, hogy megvalósulhasson ez a koncert! Rólad nem tudnék csupán egy-két élményt leírni, mert lassan húsz éve vagyunk barátok és sok meghatározó emlék köt hozzád. Most ezt abbahagyom, mert a végén még szerelmet vallok neked, és az lássuk be elég furcsa volna :D

(igen, ez elég furcsa volna:) - Ádám, a szerk.)

Itt van még a kedves és ragyogó Lénárt Zsuzsa, aki a kezdetektől fogva lelkes hívem és támogatóm. Zsuzsa volt a belépőm és az “oldalkocsim" is a Francofón záróesten. Ő az, aki olyan sokat segített már nekem a kapcsolataival és a hatalmas szívével. Köszönöm Neked drága Zsuzsa, hogy az első pillanattól kezdve komolyan vettél és hittél bennem! Zsuzsa férje, az örökké mosolygó Péter igyekezett engem megtanítani Franciául, ami ugyan az összeegyeztethetetlen napirendünk miatt már rég abbamaradt, de én rengeteget tanultam tőle. Köszönöm Péter! Borzasztóan hiányoznak az óráid, és ezt legutóbb megerősítette egy brüsszeli pékség eladója is!

Zsuzsának köszönhetem továbbá Kovács Bencét is, aki szívből és örömből fordította angolra a magyarul is néha kissé ügyefogyott posztjaimat, hátha Larának is kedve szottyan beleolvasni egyszer. Igaz az angol oldallal már végképp nincs időm foglalkozni, de jó volt amíg tartott. Köszönöm Bence a segítséged és, hogy igyekeztél úgy fordítani, hogy az angol verzióban is benne legyen minden üzenet, amit fontosnak tartottam átadni az írásaimmal!

Kiss Gábor, aki annyiszor ülte már laposra a hátsóját, miközben én hosszasan és lázasan ecseteltem neki a sorra kivitelezhetetlen részletét az elképzelt koncertemnek. És nem nézett bolondnak! Legalábbis nem mondta. Sok-sok aprónak ható, mégis borzasztóan fontos támponttal segített, hogy ne rontsak ajtóstul a házba Pierre-nél és egy-egy fontosabb személynél. Meghívott egy koncertjükre, ahol Panna és én élőben is meghallgathattuk felesége, Szekeres Adrien csodálatos hangját. Fantasztikus élmény volt! Rengeteget segítettél nekem Gábor! Köszönöm!

Szemánné Papp Éva, akinek segítségével interjú készült velem a Jazzy Rádióban, és aki összeismertetett a vidám Czomba Imivel is. Éva egyébként a nyáron ünnepelte a szülinapját, amire meghívott engem is a kis családommal, és mi nagyon jól is éreztük magunkat nála. Jó érzés volt részt venni egy ilyen bensőséges eseményen, ahol csak a közeli barátok voltak jelen. Éva egyébként csodálatos helyen lakik egy kis faluban, ahol a helyi asszonyok Isteni süteményitől roskadozó szülinapi asztalok mellett ismerhettem meg Éva otthonát, legkedvesebb ismerőseit és pártfogoltját, Bot Gábort is. Nemrég Gábor közönségkoncertjén is ott voltam a kisfiammal, ahol földbe gyökerezett a lábam Gábor hatalmas és gyönyörű hangjától. Köszönöm Éva a sok bátorító szót, a gondoskodó jelenléted, és a kedvességed!

Tandi Flóra, ragyogó mosolyával és már-már képtelen optimizmusával, amivel még senki ember fiánál (vagy lányánál) nem találkoztam. Flóra igazi Lara rajongóként már régóta beépült a blog életébe. Ő kísért el engem Brüsszelbe Pannával, amikor Pierre-el először tárgyaltam. Flóra volt a tolmácsom, aki olyan boldog volt ettől, mintha én tettem volna neki szívességet. Flóra nagy álma egyébként, hogy együtt énekelhessen egyszer Larával. Mindent megtesz, hogy ez összejöjjön és hála a brüsszeli tolmácsolásnak tudott is erről Pierre-el beszélgetni. Ennek kapcsán aztán egyszercsak Flóra egy igazán csodás dologgal ajándékozott meg engem. Átküldte nekem a legújabb dalát, ami kimondottan az áhított duettre készült. Nekem pedig nem csupán tetszett, de teljes hangerőn ordíttattam a dalt az Andrássy út java részén. Köszönöm Flóra azt a hatalmas pozitív energiát, amit olyan erővel tudsz átadni, hogy néha félek nehogy megrázz! Remélem sikerül megvalósítanod az álmod és együtt énekelhetsz Larával! Bár gondolom nagy ott a sorban állás...

Végül, de nem utolsósorban a koncertet megvalósító Concert Europe vezetői, Laci és Gergő. Ez a két kedves fickó olyan hirtelen és olyan erővel állt mellém, aminek eredményét láthattuk tegnap az Arénában. 

A brüsszeli utazásunk óta Lacival többször is együtt ebédeltünk és sokat lógtunk együtt. Jól összebarátkoztunk, mégis jóleső meglepetésként ért Laci kedves meghívása az esküvőjére. Nagy örömmel mentünk, ahol megismerhettem a barátait és csodás feleségét is. Jól mulattunk a mindig jókedvű és embertelen hatalmasakat röhögő Gergővel (a Concert Europe másik vezetője), és még jaj! táncoltam is.

Igaza volt Pierre-nek, amikor azt mondta kell egy profi mellém. Laci, Gergő! A ti profizmusotok bizony kellett az én álmomhoz. Köszönöm, hogy mellém álltatok, hogy összehoztátok ezt a koncertet! Hogy befogadtatok a csapatotokba és a bizalmatokba!

Még számos embernek is meg kéne köszönnöm, de azt hiszem ők is tudják, mennyire hálás vagyok nekik, amiért segítettek az utamon.

Nagyon jó kis út volt ez. Igazán megérte.