Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

Mi ez az egész?
2014 okt. 18

Ilyen ronda virágot még senki nem adott Lara Fabiannak, mint én

Tudjátok, kitaláltam, hogy adok Larának egy szál virágot egy kis üzenettel. Nem szerettem volna giccses cédulát és gigantikus, csiricsáré csokrot, mert akkor elveszett volna a mondanivalóm. Hát ez sikerült.

 

Otthon az indulás reggelén összejött néhány apróság, ami épp elég volt ahhoz, hogy ne legyen időm megfelelő nyomda után rohangálni, így kiválasztottam egyet, hátha alapon. Persze, hogy nem volt olyan papír náluk, amit elképzeltem, és persze, hogy nem olyan lett a Windows-programban beolvasott szöveg, mint amilyen az az én Mac-emen volt. Nem baj. Jó lesz ez. Gyorsan zsebre vágtam az elkészült fecnit, és útnak indultunk. Virágot majd veszünk Prágában, nehogy nekem elhervadjon útközben. Állati ciki lenne.

A szlovák és cseh autópályák kábé egyharmadán valamiért vad munkálatok zajlanak, így gyakran csak 60-70-nel lehetett menni. Az út tehát jóval tovább tartott, mint gondoltam. Délután 4-re érkeztünk meg a szállodába. Farkaséhesek voltunk, így első utunk az egyik közeli étterembe vezetett, ahol degeszre ettük magunkat. Zuhanyzás, némi tollászkodás és indultunk, hogy virágot vegyünk.

Hat óra elmúlt, amikor kiléptünk a szállodából. A mellettünk lévő virágbolt bezárt. Az eső elkezdett szakadni, így az egyébként sem túl bájos levélkém, pillanatok alatt papírfecnivé változott. Oké, keressünk egy másik virágboltot. A recepciósunk határozottan elmutogatta merre van egy másik virágbolt, amit mi határozottan nem találtunk meg. Kezdtem kiakadni. Padlógázzal száguldoztam a csuromvizes macskaköves utcákban, de sehol sem találtam virágboltot. Az idő pedig vészesen telt, közeledett a koncert.

Egyszercsak Panna kiszúrt egy virágboltot, ahová gyorsan berohantam. A virágboltos lány nagyon kedves volt. Egy cseppet sem beszélt angolul, de borzasztóan akart nekem segíteni. Nagy nehezen eltáncoltam neki, hogy egy szépséges, mégis diszkrét kis virágot szeretnék. A lány amint felfogta mit szeretnék, rögvest előkapott 7-8 szál, ember nagyságú liliomot, majd felém nyújtotta, és bólogatva vigyorgott rám. Éreztem, hogy vakvágányon vagyunk. A boltban mellesleg pocsék volt a felhozatal. A sok vacak virág közül, siettemben rábólintottam a virágárus lány második javaslatára, ami kicsit jobban nézett ki, mint egy marék szamárkóró. A kislány valami rendkívül esztétikus acéldróttal feltűzte a virágra a cetlimet, majd boldogan átnyújtotta nekem a kész művet. Egy pillanatig gondolkoztam, röhögjek-e vagy sírjak, aztán inkább röhögtem.

2942005-tutunmak.jpg

Sajnos nem fotóztam le a virágot, így kerestem egy hasonlót az interneten. Na jó talán ennél egy kicsit jobban nézett ki.

Amikor Panna meglátta a virágnak csúfolt valamit, kis híján visszazavart a boltba, erre azonban már nem volt időnk. Féltem, hogy nem érünk oda a koncertre, akkor aztán hiába minden szép csokor. Az esti csúcsforgalomban odaaraszoltunk és leparkoltunk a Fórum Karlín melletti utcában. Még volt úgy 15 percünk, szóval futottunk még egy kört hátha akad egy másik virágbolt a közelben. Nem akadt. Bementünk az előtérbe és ittunk valamit a nagy futás után. Az összegyűlt tömegből néhány kérdő tekintet szegeződött a kezemben lógó gyomra, amire Panna konkrétan röhögőgörcsöt kapott. Kijózanodva a vihogásból aztán könyörögve kért, inkább ne adjam oda Larának ezt a holmit, de én kitartottam. Muszáj volt valamit adnom neki. Persze az is későn jutott eszembe, hogy egy doboz finom Szamos Marcipán is megtette volna.

Amint elfoglaltuk a helyünket odajött hozzám egy srác, Orbán Imre. Elmondta, hogy követi a blogot és nagyon, de nagyon örül, hogy végre találkozunk. Ő Franciaországban él, ahol sok Lara rajongó nagyon örül, és drukkol nekem. Az egyik ilyen rajongó Julie de Paris, akit gyorsan be is mutatott nekem, mert ő már régóta keres engem, hogy vajon mikor érkezem. Imádják Larát. Julie minden koncertjére elmegy. Igen, jól írtam, mindre. Beutazza az egész világot, nehogy lemaradjon Lara egyik fellépéséről. És nincs egyedül, sokan üdvözölték, mialatt velünk beszélgetett, döbbenetes. Julie és Imre csuda kedves és bájos emberek, szuperlatívuszokban kezdtek beszélni rólam és arról, amit csinálok. Nem győztem mentegetőzni, de mind hiába. Állati zavarba jöttem én is, Panna is.

Egyszercsak csengettek, hogy a koncert elkezdődik. Elköszöntem tőlük és zavaromban hirtelen leültem. Egyenesen a csodás virágkölteményre, amit az előbb a székemre raktam. Ezzel két dimenziósra változtattam és kicsit kevésbé ropogósra, mint azelőtt volt. Hihetetlen, ez a virágprojekt el van átkozva.

Elkezdődött a koncert. Amint Lara a színpadra lépett, a tömeg ordítani, fütyülni és tapsolni kezdett. Nagyon örült neki. Ő kicsit meg is hatódott. Aztán énekelni kezdett.

Istenem! Gyönyörű volt a hangja!

Beragyogta az egész termet. A dalok egytől-egyig tökéletesen szóltak. Nem volt benne hiba sehol. Sok régi dalt játszottak, aminek nagyon örültem. Elénekelte a Carusót, de úgy, hogy szem nem maradt szárazon. Ő maga pedig annyira felzaklatta magát a csodás szövegen, hogy a dal végén alig bírta visszanyelni a könnyeit. Csak úgy zúgott a taps. Megszólalt a Je T’aime, az Il Est Lune, a Yeliel, az I Guess I Loved You, a J’y Crois Encore és egy számomra eddig ismeretlen dal is, melyet spanyolul énekelt el.

Úgy figyeltem minden szusszanását, hogy képtelen voltam készíteni akár egy képet is. De kárpótollak titeket, mert Julie és Imre felajánlotta, hogy az ő képeit majd használhatom. Néhányan elkezdtek virágokat vinni a színpadhoz, majd az egyik dal után én is odamentem Larához. Odahajolt hozzám és megköszönte a virágot. Gyorsan eldaráltam neki, hogy van a virágon egy üzenet, és kérem, hogy olvassa el. Valamit még zagyváltam neki arról, hogy Magyarországról jöttem és hogy azért küzdök, hogy nálunk is legyen koncertje, de a fülében lévő szilikonos monitorhangszórók miatt szerintem nem sokat értett belőle. Ellenben vetett néhány pillantást a gondosan összeállított csokromra. Nyilván gyorsan megállapította milyen stílusos úriemberrel is van neki most itt dolga. Visszabaktattam az ülésemhez, ahol Panna, vörös arcát két tenyerébe túrva kínjában keservesen röhögött. Bár nem volt rá túl sok esélyem, én igyekeztem pozitívan felfogni a dolgot, és örültem, hogy az üzenetem talán révbe ér.

A zenekart egyébként zseniális zenészek alkotják. A perkás srác egyenesen lenyűgöző. Még sosem láttam olyan perkást, aki ennyire a zenekar középpontja lenne. Alternatív hangszerekkel olyan modern hangzást varázsolt, ha kellett, hogy annál nemigen ment volna jobban profi cuccal sem. Volt neki egy külön kis idő is szentelve, ahol egy lavór víz és egy félgömb alakú, tál szerű hangszer segítségével kápráztatott el minket. Tényleg óriási volt.

Játszották még a Pas Sans Toi-t, az új Make Me Yours Tonight-ot, és a Calling You-t is. A Je Suis Malade után pedig Lara megint nehezen bírta magában tartani a feltódult érzelmeit. Finoman reszkető kezével próbálta letörölni a kicsordult könnyeit, miközben a tömeg megállás nélkül sikoltozott és zúgó viharként tapsolt. Végül elénekelte a Mademoiselle Hyde-ot. A szűnni nem akaró taps után pedig még visszajöttek és felcsendült az Adagio. Már számtalanszor meghallgattam a kimondottan jó minőségű hifimen ezt a dalt, de most nem hittem a fülemnek. Hatalmas volt élőben hallani őt. Ennek a törékeny, szép kis nőnek a torkából olyan dinamikával és elementális erővel szakad ki a csodálatos hangja, hogy az valami egészen rendkívüli. Fantasztikus volt!

Akarom, hogy ti is átéljétek ezt a csodát! Akarom a budapesti koncertet! AKAROM!

Mialatt a tömeg lassacskán kivonult a teremből még váltottam néhány szót egy-két rajongóval. Néhányan odajöttetek hozzám és elmondtátok, mennyire örültök annak, amit csinálok és mennyire drukkoltok nekem. Volt olyan pont, amikor ettől alig bírtam megszólalni. Imádom, hogy ilyen fantasztikus emberekkel ismerkedhetek meg ennek a blognak köszönhetően.

Köszönöm, hogy ennyien mellettem álltok! Megpróbálok eleget tenni a belém vetett bizalomnak.

Miközben Julie-vel és Imrével a színpad előtt beszélgettünk, egy road odament az egyébként kiürült színpad szélén hevedő virághalomhoz és szépen felszedegette őket. Remélem azért, hogy bevigye Lara öltözőjébe. Az én virágom - vagy micsoda - legalul hevert a szépen megkomponált virágköltemények alatt. Közelről nézve is egész pépes állapotban volt már. Emberünk első ránézésre nem tudta eldönteni, hogy mi is lehet az. Gondolta, talán az egyik szép csokorról valami lehullott törmelék lehet. De miután megforgatta egyszer-kétszer, észrevette rajta a papírfecnit, így végül berakta a többi virág közé.

Ha mázlim van mire újra Lara kezei közé kerül, már cseppfolyós állapotban lesz, így nem látja majd, milyen ocsmány.

komment

Segíts egy like-kal. Sokat jelent!

Kommentek

A bejegyzés trackback címe:

https://larafabianbudapesten.blog.hu/api/trackback/id/tr886804533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.


A blog angol nyelven is!

A koncert szervezését követheted angol nyelven is itt. Lájkold az angol blog Facebook oldalát, ezzel is segíted a koncert létrejöttét.

Ismerd meg Larát!

Kevesen ismerik Magyarországon ezt a kivételes énekesnőt. Itt találsz róla néhány érdekességeket.