Október végén egy játékra hívtalak titeket, amin Lara legutóbbi, Le Secret című albumát lehetett megnyerni. Egy kicsit viccesen alakult a játék indulása, mert kipróbáltam valami újat a Facebookon.
Egyik este egy barátommal beszélgettünk az irodájában, amikor jött hozzá valaki, és én kicsit magamra maradtam odabent. Ha egy megbeszélésen az ember egyszercsak egyedül marad a szobában, remekül ki tudja használni az alkalmat mondjuk azzal, hogy végre megvakarhatja az addig irtózatosan viszkető fenekét, vagy megnézheti a telefon kamerájával, hogy maradt-e valami az ebédből a fogai között. Mi viszont jóideje ismerjük egymást Zolival, ahhoz, hogy ilyeneken ne feszengjünk, szóval más elfoglaltság után néztem. Zoli könyveit kezdtem böngészni. A srác állati elhivatottan beleásta magát az üzleti szak-, bulvár-, és gerillairodalomba egyaránt. Minden érdekli, amiből pénzt lehet csinálni, és el kell ismerni van is hozzá tehetsége.
A könyvei gerincét olvasgatva egyszercsak felfigyeltem egy a Facebook kulisszáit boncolgató könyvre. Belelapoztam, és találtam benne egy érdekes dolgot, így hamarjában elkértem Zolitól, hogy egy kicsit jobban elmélyedjek benne.
Korábban nemhogy nem érdekelt a Facebook, de volt is bennem egy kis tiltakozás vele szemben. A blog miatt azonban átértékeltem mind a szerepét, mind pedig a jelentőségét, és ma már fontosnak tartom, hogy harmonizáljon a blog működésével és segítse azt, ahogy tudja. Hiszen ez az a felület, amin kapcsolatba kerülhettem, és amin azóta is tartom a kapcsolatot veletek. Észrevettem azonban, hogy hiába teszek ki egy posztot, sajnos egyáltalán nem biztos, hogy látják az oldal kedvelői, mert a Facebook inteligens motorja arra van beállítva, hogy ezt a kiváltságot csak a fizető kliensek kapják meg. A könyvben viszont épp azt ecsetelték, hogy létezik egy módja annak, hogy elérjem az oldal összes kedvelőjét.
Egyik késő esti órában, úgy hajnali fél egykor még ébren voltam, amikor úgy döntöttem, kipróbálom. Lépésről lépésre haladtam a könyv utasításait szigorúan betartva. Egy úgynevezett “ajánlat” készült éppen nektek, aminek a tárgya a cédé volt. Amikor elkészült, úgy gondoltam kiteszem és megcímzem először csak magamnak. Elvileg mások nem is láthatták.
Elvileg
Miután beélesítettem az ajánlatot, kaptam egy e-mailt benne egy képpel, ami azt mutatta meg mit látnak az oldal kedvelői.
Mindenféle marhaság volt rajta, amit én biztosan nem raktam rá, de leginkább nem akartam volna ott látni. Például: “ fizetéskor add meg a következő kódot", meg “keresd fel Lara Fabian Budapesten üzletét", ilyesmi.
Ok, akkor kikapcsolom és letörlöm ezt a vackot a Facebookról - gondoltam.
De mielőtt egyet is kattinthattam volna, egy lelkes éjjeli bagoly Lara rajongó, máris írt egy e-mailt a helyes megfejtéssel. Frászt kaptam! Állati fáradt voltam már, de enervált végtagjaim egy másodperc alatt megteltek életerővel. Úgy pattantam fel a gépemtől, hogy hozzám képest Neo kótyagosan tápászkodott fel a földről Smith ügynök elől.
Valamiért Ádám is ébren volt, így gyorsan a segítségemre sietett. Mindent szépen lepucoltunk a Facebookról és másnap reggel kitettem a játékot a blogra. Nem mertem tovább firtatni a facebookos okos könyvben foglaltakat, így maradtam az Ádám által javasolt bevált módszernél. Na igen,
Járt utat a járatlanért el ne hagyj!
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.