A posztok között időnként írok egy-egy kedvenc Lara Fabian videómról vagy zenémről is. Csak hogy jobban megismerjétek őt, és azt, miért tartom különleges énekesnőnek.
Nézzétek csak Serge beszédes tekintetét a 19. másodpercnél: "Mostantól legalább három percig csak az enyém a csaj! Na, ki a király?”
Egy igazi nőcsábász tekintete ez, és Lara veszi a lapot. A dal során végig incselkednek egymással, oda-vissza küldik egymásnak a jeleket, mintha egy szerelmes dalt énekelnének.
A Les Ballons Rouge azonban egyáltalán nem szerelmes dal. Egy szomorú gyermeket mutat be, akinek nincsenek piros lufijai, játékai, tündérei, gyerekkora. Felnőttként mégis büszkébb bárkinél, és úgy érzi mindent megtett, amit meg akart.
Nekem nem volt semmim,
Nem kértem semmit,
Nem adtam semmit,
Nem is kaptam semmit
Ezt éneklik incselkedve, egészen a végkifejletig: akár volt lufija, akár nem, a performansz végén Serge megtette, amit meg akart.
Jó arc lehet ez a Serge koma.
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.