Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

Hetek, de inkább hónapok óta egy helyben toporgok. Amióta Lara menedzsere megírta nekem, hogy a beszélgetést akkor tudjuk folytatni, ha egy promóter elküldi neki a hivatalos ajánlatot, minden csak takaréklángon ég.

Promóter ügyben már bejártam Tolnát-Baranyát. Kedvem sincs már nagyon leírni ezt a szót. Mindenkivel beszéltem már, akit csak javasoltak nekem, de valahogy egyikkel sem sikerült zöld ágra vergődni. Igaz, elvben nem vagyok már egyedül, a Supertalenttel sikerült megállapodni, de sajnos velük sem érzem biztosnak és kivitelezhetőnek a dolgot. Úgy látom Pierre valaki, vagy valami mást vár tőlem. Sőt, tudom.

Mára kitisztult bennem az is, miért nem jön össze valahogy egyik nagyobb promóterrel sem az együttműködés, és miért ilyen zötyögős minden. Eddig azt hittem, hogy a szakmában kialakult rendszer, a protokoll nem teszi lehetővé, hogy befogadják az ötletem, hogy elérjem az álmom. De már látom, hogy nem erről van szó, hanem a pénzről. Több kell nekik belőle. Mindig egy kicsit több, mint amit ki tudsz termelni az ötleteddel. És arról, hogy biztosan hozzájutnak-e a pénzükhöz.

Méghozzá minden fronton a pénz és a bizalom a szűk keresztmetszet. A hazai ügynökségek, koncertszervezők, a helyszínek, Pierre, mindenkivel ugyanitt akadok el.

Félreértés ne essék: egy pillanatra sem gondoltam, hogy ingyen lesz a koncert. Az első kalkulációmat is már tízszer átértékeltem, és az árak felfelé kúsztak. Tudom, hogy mindenki pénzért dolgozik, és senkitől nem várom el, hogy a jussa lemondásával támogassa az álmomat. De azért azt sem szeretném, ha az állítólagos segítő szándék, vagy együttműködő készség leple alatt, bárki a zavarosban akarjon halászni. Márpedig ilyesmit éreztem mostanában nem egyszer.

A lényeg viszont az, hogy egyelőre úgy tűnik, Magyarországon senki sem érzi jó befektetésnek Lara Fabiant Budapestre hozni. A költségek és a bevételek figyelembevételével - egy a Müpához hasonló cirka 1300-1500 fős koncertterem esetén - ez mellesleg igaznak is tűnik.

"Akkor legyen nagyobb a helyszín!

- Kiáltják Lara elkötelezett rajongói. A koncertszervezők azonban nem gondolják, hogy sokkal több jegyet el lehetne itthon adni egy Lara Fabian koncertre, sőt szerintük lehet, hogy még a Müpát is nehéz lesz megtölteni. Szóval patthelyzet.

A prágai 1500 fős Forum Karlínban megrendezett október 16-i koncertre egyébként készítettem egy nagyon pontos kalkulációt. A helyszín jegytérképét és az ehhez rendelt jegyárakat ülésről ülésre végigszámoltam. Az eredmény: a prágai bruttó bevétel semmiképpen sem lehet elegendő a Budapestre megálmodott koncertemre (Legalábbis Pierre áraival kalkulálva). A prágai teljes bevétel még a gázsi, az utaztatás-szállásoltatás, a riderekben foglalt várható igények, a terembérlet, a reklámozás, biztosítás, jegyeladási jutalékok és a többi cucc fedezetére sem elég, nemhogy a promóter/agency/vagy a jóisten tudja minek nevezzem nyereségére. És ha valaki bekurjantaná: “Ott vannak még a támogatók! is”, annak jusson eszébe a cirka 40 százalékos befizetendő adó is, amit még ezek után kell az államnak megfizetni.

Egy dolgot nem értek csupán. A német, román, finn, litván, cseh, és bolgár koncertszervezőknek megéri koncertet szervezni Larának, (néhol egymás utáni napokon ugyanarra a helyszínre kétszer is) Magyarországon viszont ez ráfizetés?

Hagyjuk az országok közötti adókülönbözőségeket: nekem nem kell nyereség, az pedig bőven kiteszi ezt. Hagyjuk a kulturális különbségeket és a keresletet is, mert még ha máshol magasabb is a koncertek általános látogatottsága, a veszteségesség nálam telt háznál mutatkozik. Tehát megfelelő támogató nélkül a legjobb esetben is veszteséges.

Mellesleg tudom, hogy van egy trükk itthon is, amivel meg lehet oldani a dolgot, és nyereséget termelni, (igaz csak amolyan "firnyákos magyar módra”), a komoly szervezőirodák viszont ezt sem akarják velem megcsinálni. Így sem látnak benne üzletet.

Szóval, úgy éreztem nem bírok eleget tenni Pierre kérésének, és hetekkel ezelőtt írtam neki egy levelet. Felvázoltam a nehézségeket és megkértem, hogy találkozzon velem. Ha ő is akarja a koncertet, együtt talán megtalálhatjuk a megoldást. Ő azonban rám se hederít. Annyit sem válaszolt, hogy bikkmakk. Gondolom nem nagyon érdekli mit küszködöm itt a promóterekkel. Majd válaszol, ha megvan a tuti.

Lehet, hogy eddig egy zsákutcába gyalogoltam és most értem a végére. Nem baj! Ha a hazai cégek között nem találok potenciálisat és együttműködőt, hát másképp oldom meg. Van még egy-két ötletem arra, hogyan csendülhet fel Lara hangja Budapesten:

1. Külföldön keresek koncertszervező partnert arra, hogy szervezzük meg közösen a konceret Larának Budapestre. Talán ott látnak benne üzletet. Már megvan egy szűk lista, kikkel fogok beszélni. Egyiküket jövőhéten hívom is.
2. Szív nélkül, üzleti szemlélttel fogok tárgyalni ezentúl mindenkivel. Továbbra sem tartok igényt nyereségre, viszont úgy fogok tenni, mint aki igen. Egyszerűen csak számokról beszélek, álmokról egy szót se. Kíváncsi vagyok: Vajon rögtön érdekes lesz az ötletem, ha nem látják rajtam, mennyire szeretném?
3. Ráveszem valahogy Larát, hogy személyesen járjon el az érdekemben, mert amíg Pierre nem válaszol, minden erőfeszítésem semmis.

Akkor sem fogok megtörni! Küzdök, mint egy Kommancs Indián.

"Vááááááhhh