Megkeresem a Kultúráért Felelős Államtitkárságot, ahol kedvesen fogadnak. Halász János személyesen is beszél majd velem, de előbb gyűjtsek konkrétumokat - jön a válasz.
Szorult helyzetemben előjött belőlem az a hozzáállás, ami eddig mindig megoldotta a halálra ítélt terveimet: “Ha kirúgnak az ajtón, bemászom az ablakon!” Felhívtam a kultúráért felelős államtitkár, Halász János titkárságát.
Nem túl gyakran esik meg velem, hogy államtitkárságokat hívogassak, így nem voltam benne biztos, mit is kellene mondanom. A vonal végén egy komoly hangú hölgy fogadott, udvarias köszönéssel. Megkérdeztem van-e arra mód, hogy találkozzak Halász úrral. Persze elmondtam milyen ügyben. Tartottam tőle, hogy rögtön lepattintanak, mondván: “Na már megint tarhálni akar valaki!”, de tévedtem. Nyitottak voltak és kedvesek. Persze, mondhatjuk, hogy egy ilyen intézménynek éppen ez a dolga, de ezek a dolgok valahogy mégsem így mennek. Azt hittem legalábbis.
Megbeszéltük, ha már van néhány konkrétum a kezemben, írjak egy levelet Halász úrnak, aki biztosan el fogja olvasni azt, és reagálni is fog rá. Ismerve magamat, megerősítettem, hogy a személyes találkozót preferálom. Nem zárkóztak el tőle, sőt biztosítottak felőle, hogy előzetes időpont-egyeztetés után “mindenképp fogad az államtitkár úr”.
Őszintén szólva nem hittem volna, hogy komolyan vesznek. Egy unott hanggal megspékelt, lenéző magatartásra is felkészültem, de semmi ilyet nem tapasztaltam. A hölgy kedves volt és megértő, pedig nem sok mindent tudtam felmutatni egy hiányos álomképen kívül.
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.