Elkezdek tanulni franciául, hogy anyanyelvén beszélhessek Larával, ha úgy adódik. Na jó, már régóta kacérkodom ezzel a gondolattal. Egyelőre úgy tűnik, jól megy.
Egy kis kávézóban találkoztam Konrád Eszter franciatanárral. Eszterrel régebbről ismerjük egymást, és mikor említettem neki a dolgot, örömmel vállalta hetente egyszer a képzésemet.
Tetszett neki a lelkesedésem. Két-három hónappal ezelőtt még egyáltalán nem érdekelt a francia, de Lara miatt belekezdtem, később pedig Lara dalai miatt beleszerettem a nyelvbe. Eltökéltem, hogy ha többet nem is, de néhány mondat erejéig megpróbálok a saját nyelvén szólni Larához, ha találkozom vele valaha.
Először a kiejtést kezdtük tanulni, ami azzal kezdődött, hogy francia neveket kellett felolvasnom, mint mondjuk Gérard Depardieu.
Miután végeztem a 20-25 névvel, felnéztem. Eszter vigyorogva nézett rám: fog ez menni, mondta. Alig 3-4 nevet rontottam el az összesből, ami Eszter szerint bőven átlagon felüli.
Faltam a sok információt, és ezzel egyidejűleg tisztultak ki a fejemben az ismert szavak jelentései és kiejtései. Az óra végén kaptam némi házifeladatot. Rábámultam Eszterre és határozottan közöltem vele, hogy ennél úgy tízszer többet adjon nekem, mert ezt a keveset én még ma este felfalom. Eszter egy pillanatra meglepődött, majd korrigált. Kaptam házit, nem is keveset.
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.