Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

A blogon keresztül felvette velem a kapcsolatot Bot Gábor színházon kívüli menedzsere, illetve a Művészetpártoló Alapítvány (MÜPART) kuratóriumának elnöke: Szemánné Papp Éva. Azóta sokat dumcsizunk, igyekszik segíteni nekem (később őt is alaposabban bemutatom majd nektek). Korábban már írtam, hogy tervezek elindítani egy videósorozatot a blogon: hazai hírességek, énekesek szólalnának fel a “Lara Fabian Budapesten” ötlete mellett, egy-egy rövid üzenettel szólítanák meg Larát, hogy lássa, mennyire akarjuk mi ezt a koncertet.

Évának azonnal támadt néhány ötlete. Így került a képbe Czomba Imre, aki szerinte fontos támogatója lehetne az ügynek.

Jót tett nekem ez a megbeszélés, mert a Lara Fabian menedzsmentjével utóbbi hetekben folytatott túlságosan is egyoldalú kommunikációm miatt egy kissé tehetetlennek éreztem magam. Noha vannak még ötleteim, hogyan vehetném rá őket, hogy válaszoljanak, egyelőre nem akartam ellőni ezeket a lehetőségeket. Valahogy úgy éreztem, a nagy tapasztalattal bíró Czomba Imrének lesznek ötletei.

És lettek!

A találkát Budaörsön a Szertár Kávézó teraszán beszéltük meg.

Én érkeztem korábban, és nem voltam biztos benne, ő vajon már megérkezett-e. Egy 40 körüi pasas épp vadul burkolt valami kaját az egyik asztalnál, de nem volt valószínű, hogy Imre ennyivel korábban érkezzen nálam. Gyorsan rákerestem Czomba Imrére az interneten, és megnéztem egy-két képet róla:

A kajáló fickó félig telt pofazacskóval bámult rám, amikor meglátott, amint egyik pillanatban a telefonomra, a másikban pedig rá villan fürkésző tekintetem. Ekkor azonban megjelent még valaki. Gyorsan rámosolyogtam, amire azonnal hozzám gyalogolt, és bemutatkozott: Czomba Imre személyesen.

Aki nem ismerné Czomba Imrét, annak elárulom, hogy egy olyan zeneszerzőről van szó, akit a hazai zenész társadalomban szinte mindenki ismer. Írt dalokat Cserháti Zsuzsának, a Noxnak, együtt zenélt Ákossal, Zoránnal, 2008-ban 2009-ben ő írta az augusztus 20-i tűzijáték zenéjét, számos filmzene, színházi darab zenéje származik a tollából, és még egy egész lapot teleírhatnék a nevéhez fűződő kiemelkedő zenei teljesítményről. Mindehhez végtelen szerénység és kedves mosoly társul. Mondanom sem kell, óriási érzés, amikor egy ilyen ember őszintén azt mondja, nagyon tetszik neki, amit csinálok és szívesen segít amiben tud.

Imi elkövette azt a hibát, hogy megkért; meséljek neki a koncertszervezésemről. Szóval kinyitotta a szócsapot. Mondjuk úgy: nem hiszem, hogy sok kérdőjelet hagytam benne. Ő azonban tényleg kíváncsi volt, és amikor eljutottunk napjainkig, elmeséltem neki legutóbbi érdemi lépésemet, Lara megkeresését. Elmondtam, hogy már kétszer is írtam neki levelet, három különböző címre, de még mindig nem válaszolt. Hogy persze van még egy kupac ötletem, de kissé elszontyolodtam a nagy csend miatt. Erre ő nem kis lehetőséget villantott számomra.

Elmesélte, hogy mostanában Los Angelesben dolgozik, él és tanul, aminek során számos hírességgel ismerkedett össze, és találkozik nap mint nap. Így David Fosterrel is fel tudja venni a kapcsolatot (David Foster 2001-ben együtt dolgozott Larával, amikor a Vancouver Symphony Orchestra-val együttműködve felvették a kanadai nemzeti himnuszt angolul és franciául) Amennyiben segít, Foster biztosan el tudja érni Larát.

Nem hittem a fülemnek. Nem is ezért jöttem, nem is gondoltam ilyesmire, és erre bamm: Imi csendben felém dobja ezt a lehetőséget. Zseniális!

Ezek után kissé nehéz volt összpontosítanom a beszélgetésre, mert felzúgtak a gondolatok a fejemben Lara esetleges elérése kapcsán, de azért összeszedtem magam. Elmeséltem Iminek a videós posztok alapötletét, ami szerint egy rövid videót készítenénk olyan hazai zenészekkel, akiknek van valami közük Lara Fabianhoz, vagy az ő dalaihoz. Szerinte jópofa ötlet, és úgy gondolja, ehhez minden eddig felvetődött énekes szívesen csatlakozik, sőt ő még mond is néhány további nevet. Amikor elmondtam neki kiket szeretnék felkérni, és eddig kikkel beszéltem, mosolyogva azt mondta, szívesen megbeszéli ezt velük, mert mindegyiküket személyesen ismeri és megvan az elérhetőségük is neki. A felvételben és a felvett hang utókezelésében is segít majd.

Vicces volt, amikor az énekesek sorolása közben Polyák Lillához értem, és az érthetőség kedvéért hozzátettem, a művésznő feldolgozta Lara egy-két dalát, és volt is egy remek koncertje a Madách-ban. Imi erre csak szerényen annyit mondott igen, együtt csináltam Lillával azt a lemezt és a koncertet. 

A továbbiakban tartózkodtam a felesleges zenetörténeti oktatástól, és csak akkor magyaráztam, ha valamit nem tudott. Szóval nem nagyon.

Imi javasolta, hogy ne erőltessük a videók stúdióban való rögzítését, sokkal jobb lenne egy kávézóban. Kicsit közvetlenebb, barátságosabb a környezet. Szerinte nem hülyeség az a felvetés sem, hogy egyik-másik énekes énekeljen, dúdoljon egy Lara dalt, amit csak úgy spot-szerűen bevágunk a videóba. Néhányan ugyanis jelezték szívesen énekelnének is. 

Ádámmal jövő héten ráfekszünk a kérdésre és összerakjuk a videó érdemi pontjait. Aztán hívom Imit és elhívjuk a szereplőket. Érdekes mérföldkövek ezek a szervezés történetében, és persze izgalmasak is. Már most várom, hogy hívhassam Imit a következő lépés miatt. No és persze, hogy Imi hívjon engem David Foster és Lara miatt.