A sorsolás eredményét először a Facebookon osztottam meg, majd gyorsan küldem egy levelet a nyertes közvetlen címére is. Rövid egyeztetés után kierült, nem kell a postával vesződnünk, mert Ádám szintén Budapesten él, így könnyedén összehoztunk egy randit.
Bár munkám során sokfelé visz az utam, jellemzően a XI. kerületben mozgok. Ádám pedig épp szabin volt és tudott hozzám alkalmazkodni, szóval egy XI. kerületi kávézóban találkoztunk.
Én értem oda korábban és mivel nem láttam még a cédé nyertesét, minden Ádám arcú fickóra erősen mosolyogtam. Hála Istennek néhány dühösebb pillantáson kívül, nem volt komolyabb konfliktus. Aki nem lett azonnal mérges rám, annak meg is lebegtettem kicsit a nyeremény tárgyát képező, szép fehér lemezt, de semmi.
Egyszer aztán megérkezett egy egyáltalán nem Ádám arcú srác, aki még nálam is erősebben vigyorgott rám és az asztalomon heverő lemezre.
Ő lesz az!
Ő volt. Balogh Ádám személyesen.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd leült hozzám kicsit beszélgetni. Ádám nem egy szófosó típus, így remekül kiegészítettük egymást. Azaz, ő hallgatott, nekem meg be sem állt a szám. De néha, amikor vettem egy kis levegőt, nála is elhangozhatott egy-egy "ühüm", vagy "igen-igen”.
Félre a tréfát: Ádám egy nagyon kedves srác, akinek nem esett nehezére kifejezni az örömét a nyereményért. Jó, hogy találkozhattam vele és remélem sokat hallgatja majd a lemezt.
Azt ígérte, így lesz.
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.