Óriási élmény volt.
Az egész úgy kezdődött, hogy Palya Bea menedzserétől, Rékától egy kedves levelet kaptam, sőt nem sokkal később maga Bea is írt nekem. Nagyon jó érzés volt nekem ez a két üzenet, mert Beát - művészete mellett - igazán nagyra tartom.
Sőt, ha belegondolok, még korábban kezdődött. Már a blog indulása óta szeretném elérni őt, hogy valamilyen módon álljon mellénk az ügyben.
Aztán telefonon is beszéltünk, Bea felhívott a levélváltás után pár nappal. Bár épp nagy rohanásban volt, mégis kíváncsian és lelkesen diskurált velem, kedves volt. Elmeséltem neki, milyen elképesztő dolog történt azon az estén, amikor kaptam tőle egy buzdító levelet: hogy miközben olvastam az üzenetét, megjött Pierre válasza is. Bea erre nagyot sikkantott és elmondta, hogy hisz a pozitív gondolatok erejében, és szeret is energiát adni a jó dolgok eléréséhez. Ez most aztán nekem is jól jött, szóval: Kösz Bea!
Elteltek az ünnepek, és Beával megbeszéltünk egy találkát. Egyik este átmentem hozzájuk, megismertem Beát, a férjét, és pöttöm pici lányukat, Lilit is. Az első másodperctől fogva otthonosan éreztem magam náluk, és azt hiszem, ők is gyorsan elfogadtak engem. Aztán megtörtént a csoda.
Úgy indult, hogy Beának programja volt, és megkérdezte, elviszem-e, hogy tutira odaérjen. Naná!
Miután beszéltem neki az élő zene és a szép énekhangok iránti szenvedélyemről, a kocsi felé sétálva Bea azt mondta, útközben énekel nekem majd. Rendesen felvillanyozott, valamiért a torkomban dobogott a szívem! Amint beszálltunk az autóba, első dolgom volt a rádiót elnémítani, Bea pedig még jóformán le sem ült, amikor a hangszálaiból már szólt is Lara egyik kedves dala, a Bambina.
Gyönyörű volt. Nem tudom leírni, milyen volt az autómban hallani, a fülemtől egy méterre ezt a dalt, így. Bea hangja selymesen ölelt körül a viszonylag kis térben.
Alig vártam, hogy kiparkoljak a szűk helyről, mert a tapintatlan parkolóradar folyamatosan pittyegett. Bea lágyan kezdte a dalt és pont jó helyen vált energikussá. Altatódal - gondolom Lilin már jól begyakorolta. Engem úgy megbabonázott, hogy csak 200 méter után fogtam fel, mit is integet Bea a kezével.
Forduljunk meg, rossz irányba megyünk! Ja, bocs, mindjárt!
Sajnos csak egy dal erejéig tartott az út, de az a néhány perc nagyon intenzív volt. Még sokáig a hatása alatt voltam ennek a kis kocsikázásnak. Vigyorogva kormányoztam hazáig az autóm és közben azon gondolkoztam, hátha kell Beának egy állandó sofőr. De akár beugró melót is elvállalok.
Segíts egy like-kal. Sokat jelent!
Kommentek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.