Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

Hahó! Van ott valaki? Fogalmam sincs, hogy mi van, ha az ember közel hat hónapig nem ír semmit egy blogra. Ádám úgy fogalmaz, hogy a blog ilyenkor már halott. Szóval kopogtatok, hátha mégis válszol majd valaki.

Két és fél év hajsza, és küzdelem zárult kedd este a Papp László Sportarénában. Sikerült Lara Fabiant Budapestre hoznom, hogy megmutathassam a hazai érzékeny füleknek, mi hiányzott a zenei életünkből. Nem volt kis feladat, de megérte! Nagyon!

2016 április 26-án - a kisfiam születésnapján - Lara Fabian koncert lesz az Arénában! Igen. Magyarország legnagyobb és leghíresebb zenei porondján cirka 4500 ember előtt fog fellépni az énekesnő, akiért úgy küzdöttem, mint egy Kommancs indián! Egyszerűen… el sem hiszem!

Végre!

Két éve próbálok nektek bejelenteni valamit, azon kívül, hogy küzdök. Két éve olvashatjátok egy koncertszervezés minden részletét, azt, kik segítettek nekem és hogyan akkor, amikor úgy tűnt, nem is jöhet össze a koncert. Két éve várok erre a percre.

Már olyan közel vagyunk a koncerthez, hogy elérkeztünk ahhoz a kellemetlen ponthoz, amikor bloggerként fékeznem kell a nyelvem, azaz az ujjam. Pierre és a Concert Europe ugyanis volt olyan baromi jófej, hogy az elejétől kezdve valóban teljes értékű partnernek tekint és valóban semmit sem titkol el előlem.

Nem is tudom pontosan, hogyan kezdjem újra az írást. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor Ádival beindítottuk a blogot. Na jó, azért ez más. Akkor ugyanis úgy be voltam fosva, mint egy bekerített partizán. Fel-alá rohangáltam a kedvenc kávézómban, és rettentően szerettem volna valahogy visszacsinálni az egészet. Még jó, hogy nem tettem!

Biztosan kíváncsiak vagytok mi történt Brüsszelben múlt héten. Már rég nekiláthattam volna a történet megírásának, de igazság szerint van mentségem a késésre. A feleségem - Panna - meglepett engem egy csodálatos hosszú hétvégével, aminek során csupa olyat csinálhattam, amit egytől-egyig szeretek. Na! Ne gondolkozzatok túl sokat a dolgon!

Már nem egyszer mondtam, hogy jövök még ebbe a városba. Eszembe is jutott most egy régi szám, amit csak korlátozottan merek bevállalni. A poén kedvéért azért megteszem. De csak egy egész rövid részletet merek megmutatni, nehogy elpártoljanak a blog hímnemű követői.

Egy-két hete még kedvem szegve néztem a több ezer főt számláló Facebook oldalam, miközben arra gondoltam, lehet, hogy nincs mit írnom ide többé. A Bolgár csapat nem kapacitálta túl magát, Lara menedzserét pedig bebombázták a Margitszigeti Szabadtéri Színpad koncertszervezői. Szponzorokat valahogy sehogy sem sikerült találnom, így kezdtem feladni.

Egyik este igen későn sikerült letennem a lantot. Úgy fél egyig dolgoztam a számítógépem monitorjára tapadva. Amikor aztán arra ébredtem, hogy már egy teljes képernyőt teleírtam csupa ipszilonnal, úgy éreztem: Na ez már szép teljesítmény! Megérdemlek egy kis alvást. Azonban, amint letettem a fejem kaptam egy üzenetet.

Rengeteg idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Kicsit zötyögősen is indul ez a poszt. Mire idáig elértem legalább tízszer újraírtam, pedig nem szokott ekkora fejtörést okozni a dolog. Hol is kezdjem…

Brüsszelben Lara menedzsere azzal az ötlettel állt elő, hogy összekötne egy promóterrel, hátha megtaláljuk a módját az együttműködésnek. Nos, Pierre nem sokat teketóriázott. Néhány napja összekapcsolt egy promóter céggel, akik már jónéhány koncertet szerveztek Larának. A cég két tulajdonosa hétfő este Budapestre repült, hogy jóformán az egész keddet velem együtt töltve megtaláljuk a megoldást az együttműködésre és a koncert mielőbbi indítására.

Óriási élmény volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy Palya Bea menedzserétől, Rékától egy kedves levelet kaptam, sőt nem sokkal később maga Bea is írt nekem. Nagyon jó érzés volt nekem ez a két üzenet, mert Beát - művészete mellett - igazán nagyra tartom.

Két csodás nőszemély kíséretében kora reggel indultam a nagy találkozásra Pierre-el. Pannával kicsit nehezen kecmeregtünk ki az ágyból hajnali négykor, hogy elérjük a gépünket. Florával a reptéren találkoztunk és álmosságtól bágyadt szemeink csak akkor váltak teljesen éberré, amikor a gépre vezető lépcsőn állva csontig hasított belénk a fene tudja honnan jött jeges sarki szél. Kis híján ugyanis odafagytunk a gép mellé.

Korábban már panaszkodtam nektek egy sort, hogy egyre szarabbul éreztem magam a bőrömben. Amíg Pierre nem válaszolt a levelemre, minden nap egyre erősebb lett a gyanúm, hogy soha nem jön válasz. Csak teltek a hetek, és én egyre biztosabb voltam benne, hogy már semmi esélyem a sikerre. De aztán hirtelen megtört a jég.

Épp egy minden szempontból pocsék napot zártam, amikor levelet kaptam Pierretől. Bocs, de véletlenül átugrott a levelemen. Az igazán jó hír: Azt mondta szívesen találkozik velem, hogy megtaláljuk az utat Lara budapesti koncertjéhez.

Nem hittem a szememnek!

Mára túl vagyunk mindennemű egyeztetésen, és hétfő kora reggel felszáll velünk gép a belga fővárosba, hogy végre egymás szemébe nézhessünk Pierre-rel. Igen, jól írtam: velünk.

Az útra ugyanis elkísér a feleségem, Panna, hogy ha már utazunk, kiránduljunk is egyet. De velünk tart még Tandi Flora is. Bár a magyarhoz hasonlóan angolul is folyamatosan tódulnak ki a szavak a számon, és már franciául is szemrebbenés nélkül mondom például: "bon jour", úgy éreztem, mégsem jó ötlet a kissé foghíjas angol tudásommal egyedül tárgyalni egy számomra ilyen fontos kérdésben.

A blog fordítójának, Bencének időhiány miatt sajnos nincs módja velem tartani. Kicsit nehéz helyzetbe kerültem, mert olyasvalakit akartam magam mellett tudni, aki legalább annyira ismeri a történetet, mint Bence. Ekkor jutott eszembe Flora, aki nem csak hogy tökéletesen beszél franciául, és szívesen segít a fordításban, de imádja Larát és alig várja, hogy sikerüljön a tervem.

Úgy volt, hogy összesen négyen utazunk, és a magas repülőjegyárak miatt, inkább autóval vágunk neki a hosszú útnak. Útközben odafelé megszállunk valahol az Alpokban, Brüsszelben eltöltünk egy szép napot, majd hazafelé még egy megállót beiktatva cirka négy-öt nap alatt zárjuk a túrát. Belátom, furán hangzik, de nyilván az ünnepek miatt, olyan őrült magas jegyárak voltak, hogy sehol sem találtam épkézláb áron semmit. Miután azonban Pierre-rel leegyeztettük a pontos dátumot és időpontot, találtam egy fapados járatot, amin konkrétan bagóért utazunk Belgiumba. Így viszont még aznap este haza jövünk, remélem zsebemben a jó hírrel.

Igyekszem majd real time is írni egy kis helyzetjelentést, és ha a frizurám rendben lesz, még fotókat is felteszek magunkról.

Szorítsatok!