Lara Fabian Budapesten
Egy koncertszervezés története

A blogon keresztül felvette velem a kapcsolatot Bot Gábor színházon kívüli menedzsere, illetve a Művészetpártoló Alapítvány (MÜPART) kuratóriumának elnöke: Szemánné Papp Éva. Azóta sokat dumcsizunk, igyekszik segíteni nekem (később őt is alaposabban bemutatom majd nektek). Korábban már írtam, hogy tervezek elindítani egy videósorozatot a blogon: hazai hírességek, énekesek szólalnának fel a “Lara Fabian Budapesten” ötlete mellett, egy-egy rövid üzenettel szólítanák meg Larát, hogy lássa, mennyire akarjuk mi ezt a koncertet.

Évának azonnal támadt néhány ötlete. Így került a képbe Czomba Imre, aki szerinte fontos támogatója lehetne az ügynek.

Jót tett nekem ez a megbeszélés, mert a Lara Fabian menedzsmentjével utóbbi hetekben folytatott túlságosan is egyoldalú kommunikációm miatt egy kissé tehetetlennek éreztem magam. Noha vannak még ötleteim, hogyan vehetném rá őket, hogy válaszoljanak, egyelőre nem akartam ellőni ezeket a lehetőségeket. Valahogy úgy éreztem, a nagy tapasztalattal bíró Czomba Imrének lesznek ötletei.

És lettek!

A találkát Budaörsön a Szertár Kávézó teraszán beszéltük meg.

Nehéz év van Lara Fabian mögött, de most úgy tűnik, túl van a nehezén. Legalábbis a hivatalos weboldala ezt erősíti meg: sorra jelennek meg a koncertidőpontok a site-on. Ott, ahol pár hete még egyetlen esemény sem volt beírva, most fellépések hada tülekedik.

Ez jó hír. Ez remek hír, hiszen azt jelenti, hogy az énekesnő képesnek érzi magát belevetni a koncertezésbe.

Lara kálváriája valahogy így nézett ki:

Ádám néhány hete még viccelt azzal, hogy nemsokára egy sajtóútra megy Brüsszelbe, és talán összefut Lara Fabiannal. Az énekesnő ugyan nem a városban, de ahhoz nagyon közel lakik, és gyakran megfordul Brüsszelben, azon belül is a Wittamer csokimanufaktúrában. A családi vállalkozás egyik legfiatalabb tagja ugyanis Lara barátnője.

Aztán ahogy közeledett az indulás, egyre kevésbé tűnt rossz ötletnek, hogy Ádám mégis beugorjon legalább a cukrászdába, és átadjon egy névjegykártyát a weboldal címével. Talán megnézik, és elmesélik Larának, ki járt nálik. Kicsi esély, de azért mégis valami, a cél, hogy Lara is rátaláljon a blogra, felkeltse az érdeklődését a kezdeményezés. Mindig is úgy éreztem, hogy ez a legfontosabb: hogy ő személyesen kapcsolódjon bele ebbe a történetbe, hogy akarja ezt a koncertet, amit már ennyien akarunk.

Így aztán Ádám gyorsan összedobott nekem egy névjegykártya-szerűséget, kérésem alapján a lehető legegyszerűbb formában:

Megtörtént. Elküldtem a hivatalos levelet Lara Fabian menedzsmentjének. Nagyon ideges voltam ettől a pillanattól, hiszen most dől el, lesz-e ebből a kezdeményezésből belátható időn belül koncert, vagy nem. Lélegzetvisszafojtva számolom a napokat.

Ádámmal és Kissgével együtt sokat fogalmaztuk ezt a levelet, hogy a hangvétele éppen megfelelő legyen. Pár óra alatt végül megszületett a magyar verzió, amit Tandi Flora lefordított franciára (köszönöm, Flora!), Bence pedig angolra.

Végül semmiféle titkos email-címet nem kellett kiderítenem, egyszerűen Lara hivatalos weboldalán rákattintottam az Espace Pro fülre, ahol eligazítottak: rajongók erre az email-címre írjanak, profik pedig a megadott adatokat töltsék ki.

Ezt küldtem:

Egy korábbi posztban említettem, hogy Lénárt Zsuzsanna, a Belga Nagykövetség Flamand Képviseletének főmunkatársa elhívott egy Frankofón partira, ahol bemutat mindenkinek, aki szerinte segíteni tud az ügyemben. A nagykövetségek, a Francia Intézet és egy rakás más intézmény vezetői gyűlnek itt össze, hogy ünnepeljék a frankofón (franciául beszélő) országok művészetét, gasztronómiáját és egyáltalán, a létezését.

Amióta elindult a blog, rengetegen keresnek meg ezen keresztül, hogy segítenének. Tandi Flora énekesnő is itt talált rám, a kezdeményezésemre, ami azonnal megtetszett neki. Ennyit írt: “ Tegnap jutott el hozzám a hír, és szerintem majd tudok segíteni”, majd mellékelt egy interjút, amiben Lara Fabianról beszél, és arról, hogy ő maga is feldolgozta az egyik dalát.

Naná, hogy azonnal megkerestem.

Az elmúlt két hét nagyjából erről szólt, de végre vége: elkészült a blog angol nyelvű kiadása. Az eddigi posztok is felkerültek, és az ez utániak is megjelennek mindkét felületen.

Miközben nagyban reszeljük az angol oldalt, hogy végre minden itt megjelent poszt felkerüljön, és ugyanebben a köntösben láthassák külföldön is, mire készül egy bolond magyar muki, elidőztem a Lara Fabian Budapesten statisztikái között. És ezt láttam:

Nálam sokszor "becsípődik" egy dal. Ilyenkor azt hallgatom agyon, nem vagyok hajlandó más verzióját, feldolgozását elfogadni, hiába énekelte el húsz év alatt az adott énekes negyvenöt féle verzióban. Nekem csak az az egy kell, amit megszerettem.

A Je t’aime esetében is azt hittem, ez a helyzet. Ez a videó győzött meg arról, hogy érdemes kísérletezni:

A feldolgozás Manuel Pitois érdeme (a videón Lara mellett jobbra lent). Manu fantasztikus muki, az előadásban alig veszi ki a részét, rázza a shakert, de közben ő az egész formáció zenei rendezője, a fejében van minden egyes hang.

Még egy érdekes momentum a videóban: 2:27-nél úgy halljuk, mintha egy félrészeg francia matróz üvöltve fejezné be Lara szerelmi vallomását, mire az énekesnő őszintén és megállíthatatlanul röhögni kezd. Természetes marad, de át is adja magát a nevetésnek, mintha csak egy klubban énekelne, nem egy több ezres színházteremben.

A férfi, aki kiengedi a hangját, nem most csinálta ezt először. Ő egy visszatérő eleme Lara Fabian fellépéseinek, és minden alkalommal elsüt egy-egy ilyen iszonyú hangerejű Je t’aime-et. Egyszer még egy tévéműsor felvételére is elment, hogy ugyanezt a tréfát elsüsse, itt végre az arcát is láthattuk Lara leghangosabb rajongójának:

Amikor múlt héten kikerült a Lara Fabian Budapesten blog az Egy nap a városban blogra és az index.hu címlapjára, hatalmas lavina indult meg. Több mint 600 lájk érkezett a Facebook oldalra, pár nap alatt több mint 7000 kattintás a blogra. Félelmetes érzés volt ez a hirtelen jött nyilvánosság, de nagyon örültem neki. Főleg azért, mert nagyon pozitív visszajelzések érkeztek tőletek:

• Nagyon sokan írtátok, hogy feltétlenül vesztek jegyet a koncertre. El sem tudjátok képzelni, ez mekkora megkönnyebbülés nekem, aki folyton azon rágja a körmét, hogy félház lesz, ami nem méltó Lara Fabianhoz. Most már látom, hogy Magyarországon is van egy kemény mag, akik mindenképpen látni akarják az énekesnőt. Egy biztos: profitot nem teszek a jegyekre, teltház esetén az önköltség feletti részt szintén rátok költöm majd (kitalálunk valami jó kis utórendezvényt)
• Megkeresett Tandi Flóra énekesnő, aki a segítségét ajánlotta fel
• Kaptam megkeresést díszlettervezőtől, aki segítene méltó köntösbe önteni a koncertet
• Egy volt koncertszervező is megkeresett, felajánlotta a kapcsolatait. Egy jelenlegi koncertszervező is azt írta, szívesen segít bármiben
• A Hungarotickets képviselője is megtalált, aki szintén hasznos segítséget tud majd nyújtani a szervezéssel kapcsolatban
• A Fesztblog felajánlott nekünk egy cikklehetőséget, amivel köszönettel élünk majd.

Köszönöm mindenkinek, felvettem a kapcsolatot a segítséget ajánlókkal.

Magamban végigtekintettem az elmúlt időszakon, hiszen a szervezés és a blogírás rengeteg energiát követelt tőlem. Ádám kérdezte meg tegnap, hány munkaórám volt eddig ebben. Nagyjából ezt írtam össze neki válaszképpen:

Kissgével beszélgettem korábban a lehetséges zenekarokról, kiket kérhetnénk fel, hogy Lara Fabiant kísérjék. Ő a Győri Filharmonikus Zenekart javasolta. Ősz Gáborral, a zenekar igazgatóhelyettesével Győrben találkoztam nemrég, a Richter teremben.

Ideje egy gyors számvetésnek. Fél év telt el az első, bátortalan gondolat óta: elhozom Lara Fabiant Magyarországra.

Tavaly nyártól egészen novemberig szunnyadt bennem a gondolat. Itt olvashatjátok el, hogyan született meg az ötlet, majd az elhatározás. Négy hónapja pedig ez tölti ki az életem. Egy elsőre lehetetlennek tűnő gondolat megvalósítása: szervezek egy nagyszabású koncertet Budapesten egy világsztárnak úgy, hogy eddig még csak hasonlót sem csináltam soha. Még csak nem is forgok zenei körökben.

Négy hónapja fenekestül felfordult az életem. Olyan sok minden történt velem, annyi klassz embert ismertem meg, mint előtte évek alatt sem. Korábban azt gondoltam, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és nincs idejük ideákkal, valóságtól elrugaszkodott dolgokkal foglalkozni. Egy megszállottal, aki nyereség nélküli koncerteket szervezne Lara Fabiannak, pusztán hobbiból.

Most már tudom: sokan vannak, akik szerethető célok mellé őszinte lelkesedéssel állnak, és akarják, hogy sikerüljön.

Beszéltem kereskedelmi attaséval, a belga és a svájci nagykövetséggel, a Francia Intézettel, államtitkársággal, kérdeztem producert, koncertszervezőt, zenészt, ügyvédet. És egyre inkább azt érzem: meg tudom csinálni.

Ez a feladat kiteljesített engem. Most láttam meg, hogy az évek alatt a munka hogyan szűkítette össze a lehetőségeimet. A középiskola alatt úgy érezzük, bármi lehet belőlünk. Tizenöt évvel később viszont már sokszor azon kapjuk magunkat, hogy olyasmit csinálunk, amit nem akarunk. De muszáj.

Ebből viszont ki lehet törni. Én kitörtem, most így érzem.

Nem tudom, mikor lesz ez a koncert. Azt sem tudom biztosan, lesz-e egyáltalán. Csak érzem, hogy sikerülnie kell, mert olyan sokan akarjuk. A koncertnek sikerülnie kell - ezt érzem minden nap, ezzel kelek, ezzel fekszem.

A blogon nyomon követhetitek a koncert szervezését lépésről lépésre, a posztokat a Facebookra is kiteszem, érdemes lájkolni az oldalt. Mindenről beszámolok, és minél többen követitek a küzdelmemet, annál biztosabban érek célba.

Egy különös időpont-egyeztetés után találkoztam Belgium két régiójának kereskedelmi attaséjával. Ránky Edit nyíltan kérdezgetett a céljaimról, és gyorsan felvázolt egy lehetőséget: lehet, hogy a Belga Nagykövetségen keresztül is meg lehetne szervezni a koncertet. Most először döbbentem rá, hogy mennyire fontossá vált számomra a “hogyan”. Úgy éreztem, meg kell próbálnom úgy célba érni, hogy Lara engem vesz komolyan, és miattam akar eljönni egy koncertre.

Egy friss interjúban Lara lemondja a későbbi koncertjeit, fülproblémájára hivatkozva. Teljesen lesokkol a hír, egyrészt sajnálom Larát, másrészt magamat. Mikor ér akkor el Magyarországra? Rögtön jön a mentőötlet: nem baj, akkor szervezünk egy unplugged estet.

Kiderítettem, hogy a Svájci Nagykövetség csak svájci művészeket hoz el Budapestre, de abban azért segítenek, hogy a levelezőlistájukra kiküldik a koncert hírét.